Blog

De hogyan is utazzunk 5 napra Pulgiába kisgyerekkel? Utólag ki merjük mondani, hogy szerintünk március/április az egyik (ha nem a legjobb) időszak meglátogatni Apuliát (régi nevén). Ilyenkor még sem a turista-tenger, sem a helyiek nem lepik el a környező városokat Dolce Vitá-t hajkurászva, mégis megvan minden, ami egy kellemes nyaraláshoz szerintünk szükséges: jó idő, isteni ételek, a tenger & a történelemmel (na meg persze olíva olajjal) átitatott városok sora.

Megosztom a MyMaps linkemet, amin bejelöltem minden fontos helyet, beleértve a cikkben elhangzott helyszíneket is.

A cikk végén pedig árakat is írok kalkulációhoz. 🙂

Ha repülővel érkeztek, akkor, több, mint valószínű, hogy Bari-ban (ejtsd: Bári) landoltok. A reptérről a klasszikus módok valamelyikén lehet bejutni a központba: busz, vonat & bérelt autó.

Mindegyiknek megvan a pro-kontrája (főleg, ha kisgyerekkel utaztok) – mérlegeljetek, hogy milyen igényeitek vannak.

• A teljesség igényével akkor kezdjük a busszal. 16-os jelzésű kell, 40-60 perc a menetidő, 35-40 percenként jár & 1-1,5 € a jegy.
• A vonat picit drágább (5 €), viszont a menetidő rövidebb (kb. 20 perc), illetve talán szellősebb, mint a busz.
• A bérelt autó költsége nagyon szubjektív & preferencia kérdése is. A parkolásban viszont tudok segíteni:

Kék felfestés – ez a fizetős, de bárkinek elérhető (nekünk turistáknak kb az egyetlen megoldás). 🙂 Sokszor van népszerű helyeken is felfestés. Parkolási díj kb 0,5-1 €/óra. Érmével mindegyik parkolóóra működik, de nekünk sikerült pár olyat is találni, ami kártyát is elfogad. (Számunkra új volt, hogy nem az egész rendszám-táblát kellett beütni az automatába, hanem csak a bérelt olasz rendszám középső 3 számjegyét, illetve volt olyan hely, ahol nemcsak ezt kellett megadni hanem azt is, hogy hányas számú parkolóhelyre álltunk).

Sárga felfestés – Ezek a helyiek számára vannak fenntartva & engedélykötelesek – nem ajánljuk.

Fehér felfestés – szabadon & ingyenesen használható. Na pont ezért ritka, mint a fehér holló. Meg azért tudjátok bérelt autóval nem akartunk kockáztatni egy “puszilkodós parkolást”. Inkább fizettünk. 🙂

Mi azon a véleményen vagyunk, hogy egy helynek nem kell specifikusan gyerek-barátnak lennie, hiszen sok múlik azon, hogy mi mennyire vagyunk flexibilisek, hol a határ. De tudom, hogy vannak, akiknek ez nagyon fontos, így próbálok pár gondolatot hozzáfűzni.

• Általánosságban az éttermekben etetőszék van.
• Az olaszok szuper kedvesek voltak (akár a gyerek miatt, akár nem – ezt már sosem tudjuk meg). 🙂
• Puglia pedig olyan sokszínű, hogy programlehetőség & városnézés szempontjából biztos, hogy minden család tud találni magának olyat, ami az ő igényüket kielégíti. Mi csak ajánlani tudjuk az autóbérlést, mert nagyon sok látnivaló van, de kisgyerekkel sokkal komfortosabb autóval közlekedni.
• Illetve a babakocsi használat lehet még releváns kérdés. Mi már nem vittünk magunkkal (mert Nara sosem volt nagy fanja), illetve azért az is igaz, hogy az óvárosok többsége egyenetlen felszínű, sokszor macskaköves. A tapasztalatunk alapján azért menedzselhető. Nálunk egy csípőülőke volt (@Tushbaby – ide kattintva ti is megvásárolhatjátok 15%-kal olcsóbban). 🙂

Ha 5 napra Pulgiába utazunk kisgyerekkel Bari egy szuper bázis, mondom is, hogy miért: Közép-Európából érkezve már érezni is azt az igazi mediterrán miliőt. Az óvárosa nagyon bájos (mi az óváros szélén béreltünk apartmant), mégis nagyon fiatalos, hála az itt tanuló tengernyi diáknak, amitől egy sokkal modernebb, pezsgőbb hangulatot áraszt a város. Persze ott van a tenger, meg a kikötő is, na meg az olasz ételek. Tapasztalatunk szerint 2 fél nap, vagy 1 teljes nap elegendő az óvárosra:

• Szent Miklós Bazilika – Román stílusban épült egyszerűbb homlokzata viszont ‘kincset’ rejt: itt őrzik ugyanis Szent Miklós püspök ereklyéit. Tudjátok a Mikulásos alaknak. 🙂

• San Sabino Katedrális – Ha pedig azt gondoltátok volna, hogy egy óváros csak egy nagy templomot rejt, akkor tévedtetek. Ez a katedrális legalább annyira szimbóluma Bari-nak.

• Normanno-Svevo erőd - Eredetileg a 12. században épült. A részletekkel most nem fárasztanálak, de az állandó rekonstrukcióknak & újjáépítéseknek hála, szinte teljes pompájában ragyog. Ettől függetlenül több utazó blogger azt írta, hogy belülről nem annyira nagy szám, így mi is csak kívülről néztük meg.

• Petruzzelli Színház – Ez a terrakotta színű színház a tenger partján áll, a szállásunktól 1 percre, így sokszor elsétáltunk előtte. Nekünk kifejezetten a lemenő nap aranysárga fényében tetszett.

• Orecchiette utcácska – Ha pedig az olasz konyha a gyengéd, kötelező a látogatás ebbe a kis utcába. Mindennap reggel 10 körül a helyi Nonnák (középkorú olasz hölgyek – bár nem mindenki volt középkorú 🙂 ) kiülnek az utcára & ott készítik durumbúzalisztből a híres fülecske tésztát.

• Lungomare – Bárhova, ha utazunk, minket mágnesként húz a tenger, hiszen nekünk nincs. A Lungomare egy borzasztó hangulatos tengerparti sétány, ami az óvárostól kezdődik (pontosabbana Petruzzelli Színháztól), & naplementekor igazán különleges hangulatot áraszt.

• Óriáskerék – Ha már a Lungomare sétányon andalogtunk, hagytuk magunkat elcsábítani & felültünk az óriáskerékre. Turistacsapda? – Lehet. De nekünk különleges a kapcsolatunk vele, hiszen a férjem egy óriáskeréken kérte meg a kezem. 🙂

• Pane e Pomodoro strand – Hozzáteszem itt, hogy mi március közepén egy 2,5 évessel nem mentünk standra, de a legtöbb úti beszámolóban azt olvastam, hogy nagyon szép, így én is ide teszem a lista végére. Magyarra fordítva ‘Kenyér és Paradicsom’ a neve, ami abból ered, hogy régen csak a legszegényebbek jártak ide, kenyeret & paradicsomot csomagolva uzsira. 🙂

Bari-ból könnyedén elérhető megannyi híres (& eldugott) pugliai város. Mi 4 helyre tudtunk elmenni 3 teljes nap & 2 fél nap alatt egy 3 év alatti kisgyerekkel. Szerintem szuper jó időt futottunk. 🙂

Az első napunkat Alberobello felfedezésével indítottuk. A városban található trullo (többesszámban trulli) házak már évek óta az utazós bakancslistámon voltak. Boldogság volt hármasban ellátogatni ide.

„A mészkőházak habarcs nélküli építkezés figyelemre méltó példái. Jellemzőjük, a kúpos tetők. Bár a vidéki trullik az Itria-völgyben végig megtalálhatók, a legnagyobb koncentrációjuk és ennek az építészeti formának a legjobban megőrzött példái Alberobello városában találhatók, ahol több mint 1500 építmény található Rione Monti és Aja Piccola negyedében.” - Unesco.org

És hogy miért épültek így? Az 1500-as években az Acquaviva család (nevetezesen II. Giangirolamo) a feudális rendszeren belül el akarták kerülni, hogy ingatlandót fizessenek a királynak. Megparancsolták a helyi parasztoknak, hogy házaikat habarcs nélkül építsék fel, hogy királyi inspekció esetén az építményeket gyorsan & könnyen le lehessen bontani, ezzel alacsonyan tartva az adó mértékét. Nyilván a parasztok nem voltak túl boldogok, hogy folyamatosan le kellett rombolni a házaikat. Végül fény derült a turpisságra & a nápolyi király bebörtönözte adócsalás vádjával. 🙂

Kb. 2 órát barangoltunk a házak között, ami szerintem bőven elegendő. Március közepén reggel 10 óra körül érkeztünk & sokáig több szuvenír bolti eladóval találkoztunk, mint turistával. Könnyen meg tudtuk örökíteni a pillanatokat hömpölygő tömegek nélkül. Ha pedig szuvenírek – akkor nyugodtan engedjetek a csábításnak & amikor kóstolóval csalogatnak be, fogadjátok el. Egy teljes tízórait ki lehet váltani a különböző olasz finomságokkal! 🙂 Ebéd után pedig autóba szálltunk, hogy Monopoli & Polignano a Mare felé vegyük az irányt.

Nem lenne szép tőlem, ha abszolút kihagynám Monopolit, de azt is be kell vallanom, hogy nekünk ez a hely jött be a legkevésbé. Az autóút pont alvásidőre esett (nem véletlen 🙂 ). Amikor megérkeztünk a parkolóba, Nara még aludt & nem igazán akartuk felébreszteni. A férjem maradt a kocsiba vele, amíg én elindultam előre, hogy feltérképezzem a helyet. A Porto Antico & a vár a tenger partján nagyon szép volt, de összességében nekem nagyon kihalt volt az óváros. Szieszta idő ide vagy oda, alig volt étterem nyitva & valahogy Alberobello nagy élménye & a következő uticél (ami szintén lázban tartott), Monopoli nem fért fel a dobogóra.

Ha mindenben őszinte vagyok, akkor most ezt is el kell, hogy meséljem: mi szeretünk odafigyelni mire mennyit költünk, szeretünk „okosan” utazni. Ugyanakkor szeretünk élményt (is) venni & nem ijedünk meg ha olykor 1-1 ilyen élmény kicsit borsosabb áron mozog. Így esett az eset, hogy Polignano-ban 2 (pontosabban 3) dolgot szerettünk volna:

• megnézni a Lama Monachile strandot (ingyenes)
• megkóstolni a Speciale kávé különlegességet az Il Super Mago del Gelo Mario Campanella-ban (még ez is vállalható)
• és végül vacsorázni egyet a Grotta Palazzese-ben.

Azt tudni kell, hogy ez egy ’burzsi’ hely. Világhíres a sziklába berendezett étterem, miközben alattad ott csapdos a tenger. Biztos vagyok benne, hogy láttad már Pinteresten. Az is fontos, hogy csak 1 idősáv van, amikor gyerekek is mehetnek. Illetve, ha 2 nappal a foglalásod előtt nem jelzed, hogy bocsi mégsem mennél, akkor büntit kell fizetned, annyira felkapott a hely, hogy nincs helye üres asztalnak. Ezek után kérdezheted, hogy ’de miééért?’, a válaszunk pedig az, hogy időnként szeretünk olyan élményben részt venni, ami számunkra életre szól. A foglalásunkat viszont végül lemondta az étterem, a rossz időjárás előrejelzésre hivatkozva.

Nos, ilyenkor mondhatod, hogy „alkoholba fojtja bánatát”, mert legalább a másik különlegesség a Coffee Speciale csak lecsúszott a torkunkon. Vagyis az enyémen, mert a férjem vezetett. A kávékülönlegesség eszpresszóból, tejszínből, citromból & Amaretto likőrből készül. Srácok, isteni! Egyszerűen mesés. Az alkohol nem volt szembetűnő, ám érdekes módon az első hallásra bizarr citrom-kávé párosítás kifejezetten finom volt. A tejszín pedig dobott egyet a textúrán. Ha pedig egy jó foccacciá-t ennétek, próbáljátok ki a Frumé Focacceria-t.

Miután kellő képpen elmerültünk (najó, a plátói többes inkább nekem szólt) 🙂 a Speciale-ban, elkezdtünk sétálni. Először jobbra, az órváros kis utcáiban hagytuk magunk félig tudatosan elveszni, míg megtaláltuk a legjobb szöget, hogy megörökítsük a Lama Monachile strandot szemből.

Innen visszasétáltunk & átkeltünk a római kori hídon, ami a Via Traiana része volt. Innen láthattuk “hátulról” a strandot.

Tovább haladtunk a sétányon, amíg el nem értünk Polignano leghíresebb énekesének, Domenico Modugno-nak a hatalmas szobrához. Ha esetleg a név nem mondana semmit elsőre, nem baj, én sem az énekesről, hanem a híres Volare című számról hallottam előtte. Itt hagyom a Spotify linket. 🙂

A szobor mögött pedig egy hatalmas lépcsősor vezet lefele, egy sokkal rusztikusabb, sziklás partra, ahonnan hallgathatod a szikláknak csapódó tenger hangját, vagy megnézheted a strandot a másik oldalról. Fontos: ez egy nagy, nyílt terep, de nincs korlát. Kellő odafigyeléssel hagyjátok szaladgálni a kicsiket.

Az utolsó teljes napunkon – a szél ellenére – adtunk egy esélyt Materá-nak. Ez a város állítólag a harmadik legrégebb óta folyamatosan lakott település a világon – már a Paleolit korszak óta. Így ha szereted a történelmet és/vagy az építészetet, mindenképpen gyöngyszem lesz neked ez a hely. Matera ma már leginkább a Sassi-ról a kőbe vájt barlanglakásairól híres. Érdekessége, hogy az 50-es évekig inkább hírhedt volt, mint híres, mert annyira lelakott, szegénységben élő emberek laktak itt, hogy jogosan nevezték a város szégyenének. Kilakoltatásuk után pedig felismerték az itt megbújó több ezer éves történelmet, így hamar „ráncba szedték” – ma már UNESCO világörökség része.

Mi egy nagyon napsütéses, de annál szelesebb napon érkeztünk. Mivel az eredeti tervek szerint tömegközlekedve jártunk volna, az autóbérlésnek hála sokkal gyorsabban megjártuk azokat a helyeket, ahova el szerettünk volna jutni, így itt már borzasztó ’chill’-esen álltunk neki, hogy mit nézzünk meg & meddig maradjunk – elvégre minden extra volt! Viszont az a ’chill’ – hideg, ami ott várt ránk, azért rányomta a bélyegét a sétánkra. Kisgyerekkel kellett hoznunk itt-ott kompromisszumot mi fér bele - mi kihagytuk a barlanglakásokat, de így is nagyon-nagyon boldog voltam, hogy ide is eljutottunk hárman. Nem tudtunk mindent megnézni Pugliában, így simán elképzelhető, hogy ide még vissza is térünk, de most a legkedvesebb emlékünk, hogy pár nap sikertelen olasz tészta kínálás után a kislányunk mégis úgy gondolta, hogy érdemes kipróbálni az olasz konyhát, így anya-lánya elfogyasztottunk egy egész pizzát! Nekünk ezt a felejthetetlen emléket adta Matera!

Összegyűjtöttem pár dolgot, ami hasznos lehet, ha terveztek pugliai utazást a közeljövőben. 🙂

Közlekedés & szállás:

• 40 € / fő / repülőjegy
• 50 € - gyerekülés autóbérlésnél
• 40 € - tankolás 4.5 napra
• 0,5-1 € - parkolás óránként
• 5 € - 2-3 órára parkolódíj Alberobello-ban (Nel Verde őrzött parkoló)
• 55 € / éj AirBNB apartmanban

Ételek:

• 6-10 € - tészta fő étel
• 7-10 € - risotto fő étel
• 5-10 € - pizza
• 30-50 € - ebéd 3 személyre (totyogóval)
• 3 € - foccaccia
• 5 € - orecchiette tészta/kg
• 1,5 € - kávé
• 2,3€ - Speciale kávé Polignano a Mare-ban
• 4 € - citromos biscotti

Turistás dolgok:

• 10€ / fő - Óriáskerék
• 10€ / fő - Castello Normanno-Svevo belépő
• 2-4 € hűtőmágnesek